Mikóújfalu rövid története
Nagy Sándor
A falu lakosságát 1812-ben telepítette a mostani faluhelyre a gróf Mikó család a Főkormányszék (Gubernium) rendelete alapján. A régi falu a Gerebencz patak mentén feküdt. A Nagy patak völgyében már 1750-ben egy üvegcsűr volt.
Ezt onnan tudjuk, hogy a római katolikus templom harangján a következő felirat található: ,,PÁL PÉTER, MIHALI JÁNOS VET. M. ÜVEGTSÜRBEN EK. ANO 1750” . Ezt az üvegcsűrt gróf Mikó Ferenc alapította.
A hutában már német és cseh szakemberek dolgoztak és mellettük helybeliek is, ahogy a harangfelirat tanúsítja. A huta csakhamar felemésztette a közelben levő erdőket és 1782-ben Sepsibükszád területére költöztette át gróf Mikó Miklós. Megtehette ezt, mert a Mikó család ősének, Akadásnak a fia, Vince (Bencenc), a Gerebenc, Gohány és Zsombor elnevezésű prédiumot (18000 hold) királyi adományként kapta meg és ezen a területen települt Sepsibükszád és Mikóújfalu.
Vince fia volt Miklós, akit Mikónak becéztek innen származva a Mikó elnevezés (1252-ből származó forrás szerint). Ez a terület nem tartozott a Székelyföldhöz, hanem Felső – Fehér vármegyéhez, ahogy azt Orbán Balázs is megemlíti. A két falu csak 1877-től kerül át Háromszék vármegyéhez.
A régi faluban római katolikus templom is volt, amelyet aztán 1830-ban lebontottak, emlékét a ,,Csonka-templom” és a ,,Romlott-templom” helynevek őrzik. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére építették.
De miért rendelte el a Főkormányszék a lakosság elköltöztetését ? Azért, mert rabló bandákba verődve háborgatták a Csík és Brassó között elterülő úton haladókat, az örmény kereskedőket pedig meg is vámolták. Az örmény kereskedők többször is felírtak a Guberniumhoz elpanaszolva ezt. Gróf Mikó Imre hajtotta végre az utasítást, innen származva a falu neve, Mikóújfalu.
Az út két oldalán minden családnak 10 öl széles és 24 öl hosszú telket jelöltek ki, az első 12 faházat az iderendelt katonák építették, ahogy Egyed Ákos tanár úr megjegyzi.
Az Eperjesen közlegelőt hoztak létre, legtöbben hamuzsír főzéssel, faszén égetéssel és erdőírtással foglalkoztak. Az erdőt azonban csak kevés ideig használták szabadon, utána korlátozták ezt. Minden héten két nap gyűjthettek száraz fát. Épületfát az udvar adott szükség szerint pénzért vagy munkáért. A falu lakossága zsellér volt. Kevés földdel rendelkeztek, amelyet a földesúrtól kaptak, aminek fejében taksát (pénzadót vagy cenzust) fizettek. A nemesi udvar földjeit robotban művelték és a terményt Bodokra fuvarozták.
1848-ban a forradalom szele Mikóújfaluba is eljutott. A lakosok nemcsak a taksafizetést tagadták meg, hanem tavaszon földosztó bizottság alakult Deák György bíróból, Bartos István, János György, András Tódor és Német Ferenc esküdtekből, amely azelőtt forradalmi előljáróság volt. Az északi Almásmező és a Kicsi patak közötti erdőben és máshol is 56 családnak mért ki földet.
A földesúr erdőpásztorai helyett a maguk erdészeit iktatták be. Sokan Gál Sándor csapataiban harcoltak. A forradalom leverése után azonban kötelezték őket a taksa újbóli fizetésére a földesúr felé, és a földek visszaadására. A falu népe nem akarta a földeket visszaadni és pereskedni kezdett, de az 1873-as határozat értelmében vissza kellett adja azokat. Aki nem akarta visszaadni, azt kényszerítették rá. A további pereskedés eredménye az lett, hogy a földeket megváltási díj ellenében megtarthatták.
A XIX. század végén megindult a vasút építés és megnyiltak a kőbányák is, minek következtében a már itt levő csehek, németek, szlovákok és románok mellett olaszok is idekerültek. Ők kőfaragókként és vasúti építőmunkásokként érkeztek Mikóújfaluba. A különböző nemzetiségű lakosok ittlétét az egyes egzotikusnak is tűnő nevek tanúsítják:Defrancesco, Delnegro, Giacomello, Vallerio, Sztréza (egy olasz város neve),Terza, Havel, Lepedus, Nyáguly, Dobricza, Pirámpel, Perpics, Száfta, stb. A különböző nemzetiségek a magyar környezetben elmagyarosodtak, egy székely falu népét alkotva.
A különböző nemzetiségű emberek különböző vallásúak is voltak, vallásukat ma is gyakorolják. A múlt században a legnépesebb vallásúak a görögkeletiek voltak (görög katolikusok voltak és nem ortodoxok, az állam 1947-48-as törvénye kötelezte őket arra, hogy ortodox vallásúnak vallják magukat), Ezt az iskola történetének ismertetésénél közölt 1893-as adat tanúsítja. Ma a katolikus egyházközség a legnépesebb közösség. A templomot 1826 és 1832 között építették Szent István királyunk tiszteletére. A református templom kisharangja régebbi, ahogy azt a felirat is tanúsítja: ,,CURAVIT FIERI NICOLAUS MIKO DE BODOK 1768”.
A lakosság a XIX.-XX. század folyamán egyre szaporodott: 1860 táján 1280 lakos, 1910-ben 1570 lakos míg az utolsó népszámlálás szerint (2002) több mint 1800 lakosa van a falunak.
Ami említésre méltó még a falu történetének e rövid ismertetéséből az az, hogy a falu lakossága kivette részét a világháborúk küzdelmeiből, ahogy azt a helyi önkormányzat előtt levő andezit emlékmű mutatja.
A falu életéhez kötődik a területén levő sok borvíz forrás is, amelyet 1918 előtt Hunnia néven palackozták is.
Nem állt szándékunkban a falu történetének részletes ismertetése, mert ez nem a jelen internetes oldal célja, inkább csak tájékoztató jellegűnek szántuk ezt a munkát.
Forrásmunkák :
Bunta Magda, Katona Imre: Az erdélyi üvegművesség a századfordulóig,
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983
Dr. Egyed Ákos: Egy falu születése és kálváriája; Lapok Mikóújfalu történetéből ( gépelt másolat, amelyet Fejér Ákos tanár úr adott nekem )
Háromszék vármegye emlékkönyv Magyarország ezeréves fennállása ünnepére;
Szerkesztők:Pótsa József, Dr. Antal Mihály, Bogdán Arthur, Csifó Salamon,
If. Gödri Ferencz, Gyárfás Győző, Málik József, Dr. Székely György,
Szentiványi Miklós ;Jókai Nyomda Részvénytársulat,
Sepsiszentgyörgy, 1899
Kisgyörgy Zoltán: Útikönyv – Barangolás a Székelyföldön III. kötet, Kovászna megye
Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000
Orbán Balázs: Székelyföld leírása ;Ráth Mór Bizománya, I.-IV. kötet, Pest, 1868-1873,
megjelent a Babits-Magyar Amerikai Kiadó Rt.-nél,
Szekszárdi Nyomda, I.-II. kötet, Szekszárd, 1991
Pálmay József: Háromszék megye nemes családjai
Simon Jakab: Mikóújfalu Kismonográfiája, Mikóújfalu, 1992
Mikóújfalu Erdély csodálatos táján,a Bodoki és Baróti hegységektől közrezárva,az Olt folyó magas teraszán található,karnyújtásnyira a Szent Anna krátertótól,Tusnádfűrdőtőlés sok más háromszéki nevezetességtől. Községünk a DN 12 főúton közelithető meg délről Sepsiszentgyörgy,északról pedigCsikszereda irányából,valamint vasuton Málnásfűrdő álomásról. A savas és lugos borvizek,melyek közűl a ’Bedő’forrás messze földön hires, az Országos Márka és Védjegyhivatalnál bejegyzett,világunikátumnak számitó ’Rakottág’, a ritka kézügyességű kőfaragók,valamint néhai Fejér Ákos kerékpárosai,hirnevet szereztek településünknek.
A községben óvoda,nyolc osztályos általános iskola,könyvtár,orvosi és fogorvosi rendelő, gyógyszertár,álatorvosi rendelő szolgálja a hatszáz háztartásban élő 1870 lakost. Meglévő villanyáram,viz,földgáz szolgáltatások melett az épűlő szennyvizcsatorna és tisztitóálomás,az öszközműves településekhez sorolja községünket. Honlapunkon biztatni szeretnénk azokat akik még nem jutottak el e gyönyörű tájakra, hogy tegyék próbára Mikóújfalu lakóinak határtalan vendégszeretetét. Mindig szeretettel várjuk!
Mikóújfalu az Olt völgyében fekvő község. Nevét az egész vidéket birtokló Mikó családtól kapta. A családhoz fűződik a kiterjedt bükkerdők miatt ide telepített egykori üveghuta. Miként azt a helybeli katolikus templom lélekharangja is bizonyítja, a Mikó Miklós alapította üveggyár 1750-ben már működött.
Mikóújfalu az Olt völgyében fekvő község. Nevét az egész vidéket birtokló Mikó családtól kapta. A családhoz fűződik a kiterjedt bükkerdők miatt ide telepített egykori üveghuta. Miként azt a helybeli katolikus templom lélekharangja is bizonyítja, a Mikó Miklós alapította üveggyár 1750-ben már működött.
A hutát a Nagypatak völgyébe telepítették be. Ennek a telepnek Gerebencz volt a neve. 1812-ben a gyárat és a munkásokat is a mai faluközpont vidékére telepítették, melyet gróf Mikó Imre adományozott. A gróf vegyes nemzetiségű munkásokat telepített ide Csehországból, Németországból, Szlovákiából és a román Ókirályságból, akik a magyar környezetben elmagyarosodtak, zömében római katolikus vallásban élnek. A településen hagyománya van a kőbányászatnak. Ma is működő kőbányáiban andezitet fejtenek.
Látnivalók:
A római katolikus templom (1826-1832). Védőszentje Szent István. A keresztény királyt ábrázoló oltárképe 1875-ből való. Hősi emlékmű az önkormányzat székháza előtt. Felirata: „Soha többé háborút!” Kerékpárosok emlékműve. Azoknak az elhalt bicajosoknak állítottak emléket, akik a diktatúra idején, Fejér Ákos tanár vezetésével eljutottak Rodostóig. Ortodox templom. Belsejében a bizánci templomokra jellemző falfestmények láthatók.
Kuriózumok: A Bergő-árok nevű hely, növényritkaságok (kisasszonypapucs, zergeboglár, turbánliliom) lelőhelye. Élő népviselet: a regutacsalogató. Gyógyvízként is használható savanyúvíz-források: Bedő-borvíz, Hunnia, Cseszkó-forrás. A Sósborvíz bikarbonátban annyira gazdag, hogy azzal kelesztik meg a kőttes palacsintát, avagy a kalácsot.